rhinoceros snake

Anaconda Bite Video

http://link.brightcove.com/services/link/bcpid979054862 http://www.brightcove.com/channel.jsp?channel=311127

Rum, fajtái, története, Bacardi , Captain Morgan

A rumot a cukornád tiszta levébol vagy a nádcukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszból erjesztik. Desztillálás után a rum színtelen folyadék, melyet még évekig pihentetnek, s a sötétebb fajták ez alatt nyerik el színüket. Eredetileg a rum, csak a Karib-szigeteken készített cukornádpárlat lehetett. Alkoholtartalma 38-60%.

A legjobb barna rumokat, főleg az érettebbeket tisztán fogyasztják, hűtetlenül, mint a digestíveket. Az önálló gyártók elsőrendű fehér rumait is tisztán élvezhetjük a legjobban, de ezeket inkább hűtve ajánlatos inni.

Fajtái:

Fehér rum (silver, blanca, white) - 2-5 évig érlelik. Száraz, könnyu ital, s e tulajdonsága miatt a koktélok egyik legfontosabb alkotója. Grogokba, forró italokba ugyanakkor nem használják, mert finom aromái igencsak illékonyak. Néhol készítenek gyümölccsel ízesített rumokat is, ezek alapanyagát szintén a fehér fajta adja

Arany rum (gold, oro) - 5-8 évig érlelik. Sötétebb fahordókban érlelik, olykor még külön színezik is. Intenzívebb ízű

Fekete (sötét) rum (dark, anejo) - 10 évnél tovább érlelik. A legtestesebb és legaromásabb rumfajta. Például Haitin ezt a fajtát nem is melaszból, hanem magából a cukorszirupból erjesztik.

Fuszeres rum (spiced) - A Gold és a Dark rumból készített fajta.

Legismertebb márkák: Bacardi (kubai), Captain Morgan (jamaikai), Havanna Club (havannai), Portorico (jamaikai)

Bacardi a legismertebb fehér rum

Érdekesség: a Rum története

Puerto Ricoban készült az első karibi rum, ami a Nagy-Antillák nevű szigetcsoporthoz tartozik. Neve a „Rumbillion” szóból származik, ami kavalkádot, zűrzavart jelent, és az ismeretlen eredetre utal.
Legelsőként 1508-ben Ponce de León desztillálta az elso palackot. A mai napig is a legtöbbet forgalmazott rumféle a Karib-tengeri Puerto Ricoból származik, mégis a legnagyobb desztilláló üzemek nem itt találhatók, hanem Kubában, Mexikóban, Spanyolországban, Brazíliában, Venezuelában, valamint Martiniquen és a Bermudákon. Puerto Ricoban több mint százezer hordóban érlelik, legalább hat éven keresztül. Jamaicában később kezdődött a rum gyártása, de így is igen nagy hírnévre tett szert. A 19. században még több mint ezer lepárlóüzem működött, miből a mai napra csak hét maradt.
A jamaicai rum ízében sokkal erősebb, mint a bármelyik rum. Bár egyre jobban kezd elterjedni a világosabb és gyengébb is. A jamaicai rum inkább az angol piacot tudta meghódítani. Ebből is két fajta, ami meghatározó. Az Appleton, amelyik 1825-ota az ország fővárosából származik, Kingstonból és a populáris Mayers's. Mindkettő hordóban érkezik Angliába hajóval, majd itt palackozzák.
Más szigetek (országok) szeretik az italaikat maguk palackozni. A Francia-Antillák szigetcsoportján (Martinique Guadelplope és Haiti) több mint 4 millió gallont palackoznak évente, igaz itt csak 1646-óta foglalkoznak a rum gyártásával. A legkedveltebb karibi rum a Clément, amit több mint 12 évig hordóban érlelnek. Ez a rum igen aromatikus és sötétbarna színű.
Haitin a legkedveltebb import rum a Barbancourt, amit 1793-óta készítenek. Színtén 1793-ban történt, hogy Spaniard Don Francisco de Arango y Pameno Kuba elsoszámú cukornád termesztője lepárolta az elso kubai rumot. Kubában a mai napig is több mint kétszázezer tölgyfahordóban érlelnek rumot. A század elején, a húszas években Kuba is a Bacardi rum palackozók országához tartozott. Később Mexikó, majd 1935- ben Puerto Rico is bekapcsolódott a palackozó országok közé.

Érdekesség: a Bacardi cég története

Don Facundo Bacardi y Meso 1830-ban apjával együtt áttette székhelyét Spanyolországból Santiago de Cubába, s ott folytatta az apai mesterséget, mint borimportor és -kereskedő. Don Facundo volt az első, aki szalonképessé tette a hódítások évszázadai alatt elég rossz hírre vergődött durva italt, amely a kalózok és matrózok kedvelt itala volt.
Ez a karcos, durva párlat az elmúlt kétszáz év alatt semmit sem nemesedett, míg don Facundo neki nem látott a kísérletezésnek. A cukornádból préselt melaszt addig gyötörte, míg sokféle zsákutca kipróbálása után könnyű, tiszta, zamatos és fehér szeszhez nem jutott. Sok éve ment rá a próbálkozásra, és már közel járt az ötvenhez, amikor egy lerobbant kis szeszfőzdét vehetett Santiagóban.
Az ócska, denevérek lakta fészerből azonban jóízű ital került a piacra, és rohamosan terjedt az új rum híre. De a sok írástudatlan kubai számára felismerhetővé kellett tenni, hogy ez a rum más, mint a többi, ezért a szerencsét hozó denevérek egyike lett a Bacardi cég mindenhova - és persze a címkére is - eljutó jelképe.
A huszadik század első hatvan éve a töretlen siker és a nemzetközi terjeszkedés időszaka. A kubai forradalom azonban erről a tortáról is levette a habot, államosította a jól prosperáló céget. A család néhány szigettel odébb, a Bahamákon újjászervezte a vállalatot, megőrizve a szakmai tudást és a receptúrákat.

Érdekesség: a Captain Morgan története

Captain Morgan Jamaica rum

A Captain Morgan Jamaica rum a híres és hírhedt Henry Morgan kapitányról kapta nevét, aki a Karib-tenger partvidékén kalózkodott, majd később pályát módosított és Jamaica kormányzójaként morzsolta napjait. Idos korára visszavonult a közélettől, és kedvenc itala, a rum előállításának szentelte képességeit. Morgan kapitány 1688-ban halt meg, de a cukornádból készült híres ital készítésének tudományát az utókorra hagyományozta. Az azóta eltelt évek hagyománytisztelete tükröződik a nyugatindiai eredetű italban. A nemes italt több évig, tölgyhordóban érlelik, és a déli tengerek világának egyik kedvenc koktél- és long drink alapanyaga.

Szász Péter

Whisky - az élet vize

Az érlelt gabonapálinka elnevezése. A whisky neve a gall "usquebaugh" szóból származik, melynek jelentése az "élet vize". A helyesírás megkülönbözteti az írásmódjukat: Nagy-Britanniában és Kanadában whisky, míg az Egyesült Államokban és Írországban whiskey. Aranysárga színű és legalább 40% alkoholt tartalmaz. Minimális érlelése 2-3 év.




Scotch (skót) whisky



A whiskyk legmarkánsabb fajtája a skót whisky, mely erős, füstös mellékízét az árpa szárításánál használt tőzegtől kapja. A skótok eredetileg malátázott árpából főzték az italukat (malt whisky), s azt csak e században kezdték lágyítani grain whisky hozzáadásával. A graint főleg kukoricából készítik, nincs füstölés, malátázás, így az íze és illata is sokkal jellegtelenebb. A két fajta keverésével nyert ital a lágy, de még mindig karakteres blended (kevert) whisky, amit ma Scotch-ként ismerünk. Legelterjedtebb márkák: Johnnie Walker, Ballantine's, William Grant's, White Label, Black and White, J&B, Glenfiddich




Irish (ír) whiskey



Az ír whiskeyt árpából, búzából, rozsból vagy zabból készítik. Mivel az alapanyagokat nem füstölik, lágy ital, s sajátos ízét inkább a hordós érlelés során nyeri el. Legelterjedtebb márkák: Jameson's, Tullamore Dew, Paddy, Bushmills

Jameson's Irish (ír) whiskey

Canadian (kanadai) whisky

A kanadai whisky kukorica, búza és rozs keverékéből készül. Könnyed íze miatt szívesen használják koktélok alkotóelemeként. A koktélreceptekben gyakran Rye whiskyösszetevőre hivatkoznak, azok azonban alig kaphatók kereskedelmi forgalomban, így bátran helyettesíthetjük kanadai whiskyvel, hisz íze nagyon hasonló. Legelterjedtebb márkák: Crown Royal, Canadian Mist, Canadian Club, V.O. Canadian, Black Velvet

USA whiskey



Az amerikai whiskeyk nagy és nehezen áttekinthető családot alkotnak.


Bourbon: USA-ban az 1936 óta érvényben lévő Szövetségi Szeszesital Törvény pontosan körülírja, hogy legalább 51% kukoricát tartalmazó, legalább két évig, elszenesített tölgyfahordókban érlelt, ráadásul Kentucky állam bizonyos részein párolt whiskeyt lehet bourbonnek nevezni. Legelterjedtebb márkák: Early Times, Wild Turkey, Jim Beam, Four Roses, Market's Mark.

Bourbon whisky

Tennesse: csak Tenessee államban készítik, jellegzetességét az adja, hogy faszénen szűrik át.

Legelterjedtebb márkák: Jack Daniel's, Goerge Dickel.



Rye: jellemzően rozsból főzik (min. 51%), és íze fűszeresebb mint a Bourboné. Legelterjedtebb márkák: Rip van Winkle Rye, Jim Bim Rye, Old Overholt Rye, Wild Turkey Rye.



Blended: különböző féle, fajta whiskeyk és semleges szesz keveréke, melyben akár 70-80 alkotóelem is lehet. Könnyű, nem túl jellegzetes whisky. Legelterjedtebb márkák: Seagram's 7 Crown, Calvert extra, Mount Vernon.

Az India csillaga 563,35 karátos súlyával a világ legnagyobb és egyben leghíresebb zafírja.
Megközelítően 2 milliárd éve alakult ki, és úgy 300 éve találták meg Sri Lankán, ahol folyamatosan kitűnő zafírokat találnak az ősi folyók által lerakódott homokos és kavicsos rétegeiben. J.P. Morgan iparmágnás és pénzügyi szakember 1900-ban mutatta be a zafírt a new yorki Természettörténeti Múzeumban. Manapság az India csillaga a legnevesebb darab a múzeum gyűjteményében.

Az India csillagában az ásványi rutil jelenléte adja meg a zafír tejes jellegét. Ugyanennek köszönhető a csillagos hatás, az apró ásványi rostok a kőben három irányban helyezkednek el, és a bejövő fényt csillag mintában tükrözik vissza. Ez a hatás a csillagosság, és a színükkel együtt ez az a jellemző jegy, amely a csillag zafírokat olyan értékessé teszi. Az ilyen zafírokat a képen látható formára alakítanak, hogy a csillag a legjobban látsszon.

1964-ben az India csillagát (a Delong Star rubinnal együtt) Jack Murphy és két másik férfi ellopta. 25 ezer dollár váltságdíj ellenében visszaszerezték őket.

Hope gyémánt

A XVI. század közepén egy indiai férfi hozta Velencébe ezt a 112 karátos, ibolyakék drágakövet - a (már közel sem annyira örömteli) búvópestissel együtt - s egy Morosini nevű patríciusnak adta el, aki azonban nem sokáig örülhetett neki, mert egy kocsmai verekedésben leszúrták.

Tavermier francia gyémántkereskedő vette meg, akit legközelebbi indiai útja során egy tigris halálra mart. (Más források szerint az úr tisztes kort megérve békésen elaludt. Ki tudja?!) Egy darabig Touquet párizsi bankár vagyonát gyarapította, de a hírhedt uzsorás nemsokára a párizsi Bastille börtönben végezte. A Napkirály ékszerésze szív alakúra csiszolta a követ - a súlya ezáltal csökkent, de szépsége nőtt -, így még királyibb ajándék lett XIV. Lajos egyik szeretője, Montespan márkiné számára. Az uralkodó azonban hamarosan hűtlenséggel vádolta a hölgyet, s kolostorba záratta, a kék követ pedig az Aranygyapjas rend szalagjába foglaltatta.

Néhány évtizeddel később Marie Antoinette készíttetett magának ékszert a szív alakú gyémánt felhasználásával, a mesés darabot azonban az 1792-es forradalmi események alatt ellopták. Egy kadét Londonba vitte, és egy holland gyémántkereskedőnek adta el, aki minden erőfeszítése ellenére képtelen volt túladni a gyémánton, bár többször átcsiszoltatta. Végül a fia nevetségesen alacsony árat kapott érte.

1820-ban egy árverésen tűnt fel a kék kő, ahol Thomas Henry Hope bankár, a kincs névadója vette meg. Néhány évvel később a bankár fia királyi vevőre talált IV. György angol uralkodó személyében, aki kevés pénzzel és az ifjabb Hope számára annál értékesebb nemesi ranggal fizetett érte. A szép özvegynek, Mary Fitzherbertnek ajándékozta engesztelésül, amiért - anyagi gondjai megoldásaként - feleségül vette Caroline braunschweigi hercegnőt, akihez persze, hűtlen volt, s hamarosan világraszóló botrány közepette el is váltak. A csalódott asszony magának követelte a kék követ, VI. György azonban inkább Hope-nak adta el, aki készpénzzel fizetett érte.

Sir Francis Hope az utolsó török szultánt, II. Abdul Hamidot választotta az ékszer következő tulajdonosául, aki kedvenc feleségének ajándékozta. Amikor megfosztották trónjától, és Salonikibe kényszerült, a száműzetésbe magával vitte. Simon Mantharidesz görög gyémántkereskedő fogadta be, hálából neki ajándékozta a követ. A Mantharidesz család a törökök elől Párizsba menekült: egy kiránduláson mindnyájan eltévedtek, és szakadékba zuhantak.
A kék gyémántot ezután Igor Kanitovszkij orosz herceg szerezte meg, és a Folies Bergéres táncosnőjének, Laurentine Ladrue-nek ajándékozta. A herceg párbajozott is szerelméért, és belehalt sérülésébe. A lány babonás volt, ezek után nem akarta megtartani a gyémántot, s egy Montez nevű úrnak adta el a követ. A spanyol hajója elsüllyedt, ő pedig vízbe fulladt. A Hope-ot egy búvár hozta fel a roncsok közül. A híres párizsi ékszerész, Cartier vásárolta meg, tőle pedig a Washington Post című újság tulajdonosa, Edward McLean, 170 000 dollárért azzal a kikötéssel, hogy ha valamelyik családtagját fél éven belül szerencsétlenség érné, Cartier ugyanennyiért köteles visszavásárolni a gyémántot. A hat hónap baj nélkül eltelt, bár felröppent a hír, hogy McLeanék is az 1912 áprilisában elsüllyedt Titanicon utaztak. Nem voltak a hajón, de sorozatban érték őket a tragédiák: fiukat egy taxi ütötte el, lányuk szerelmi bánatában túl sok altatót vett be. A szülők házassága gyerekeik halála után megromlott: folyton veszekedtek, végül elváltak. McLean elborult elmével halt meg, felesége sosem épült fel szélütéséből.

A követ a New York-i "gyémántkirály", Harry Winston vette meg, s 1957-ben más ékszereivel együtt kiállította a Waldorf Astoriában. Itt "szeretett bele" Arisztotelesz Onasszisz felesége, Athina. Hiába figyelmeztették, hogy a kő eddig csak szerencsétlenséget hozott tulajdonosaira, ő ragaszkodott hozzá. Onasszisz megvette neki, azzal a feltétellel, hogy Winston öt éven belül köteles visszavásárolni anélkül, hogy a hajómágnásnak indokolnia kellene óhaját. A visszavásárlás meg is történt a házaspár válásakor.

Winston 1958. november 8-án kölcsönadta a Hope-ot az értékes ritkaságok és műremekek állami múzeumának, a Smithsonian Institutionnak, ahol ma is látható, természetesen golyóálló üveg alatt. A híres-hírhedt kék gyémántot tulajdonosa egyszerű postai csomagban küldte el a múzeumba.

Hihetetlen történet, de a források szerint igaz. És hogy miért ez a baljóslatú levegő a csodás kincs körül, senki nem tudja. Ám a gyémántot mára már inkább mindenki csak csodálni, mintsem birtokolni akarja...

Pigot gyémánt



Nevét Georges Pigot-ról, Madras 18. század közepén élt kormányzójáról kapta, aki kegyesen elfogadta egy szomszédos maharadzsától: az ajándék hatására természetesen elhalasztotta a szomszéd ellen tervezett hadjáratot. A megvesztegetett kormányzót Angliában börtönbe zárták, ahol meg is halt, a gyémántot pedig testvéreire hagyta. Kétszáz évvel ezelőtt a követ elárverezték: előbb Napóleon édesanyjáé, majd a janinai pasáé, Alié lett. A török szultán azonban féltékeny lett a félig független albániai uralkodóra, és 1822-ben megölette. Ali halála előtt bizalmasára, egy francia kalandor katonára és annak feleségére bízta a követ, és megparancsolta, adják el, és az árából gondoskodjanak Ali gyerekeiről! A házaspár nem teljesítette a kérést. A végső párbeszédnek fültanúja volt egy hallgatózó szolga, de a francia katona váltig állította, hogy kalapáccsal porrá zúzta a gyémántot. Mindenesetre elég gyanús, hogy feleségével életük végéig gazdagon éltek.

Sah gyémánt

Ez egy 88,9 karátos drágakő. Arról híres, hogy ez volt az első drága kincs, amelynek nevet adtak, miután több, mint négyszáz éve Indiában megtalálták. Lapjain perzsa nyelvű feliratokat találtak, melyek Ahmed Nagar királyról és a Tadzs Mahal építtetőjétől, Dzsahán sahtól származtak. A sahot fia, Aurangeb fosztotta meg trónjától. Az ifjú pedig éppúgy szerette az ékszereket, mint az apja. Születésnapja előtt minden évben eladta legszebb drágaköveit, hogy az ünnepnapon kamatostól visszakapja azokat: alattvalói minden évben annyi ajándékkal halmozták el, amennyi az uralkodó testsúlya volt. Hét szépséges trónja közül kiemelkedett a Sah gyémánttal díszített Pávatrónus. 1739-ben Nadír perzsa sah kifosztotta Delhit és megszerezte a követ, melyre egy harmadik feliratot is vésetett. Az ékszer 1829-ig Teheránban maradt: ekkor - az 1825-ös dekabrista felkelés utóhatásaként - megölték az ottani orosz nagykövetet. I. Miklós cár válaszul háborúra készülődött Perzsia ellen, a Sah gyémánt láttán azonban könnyen és örömmel kiengesztelődött. Ő sem volt megvesztegethetetlen tehát...

Tengerzöld gyémánt

Egykor az indiai fejedelemség uralkodója rendkívül értékes drágakőgyűjteménnyel rendelkezett. Amikor de Esté márki egy vadászaton kimentette őt a tigris karmai közül, hálából a fejedelem gyűjteménye egyik legkedvesebb darabját, egy kb. 20 karátos, tengerzöld gyémántot adott neki. A márki halála után az özvegye eladta a gyémántot egy párizsi ékszerésznek, aki átcsiszolta. Ám akkoriban is voltak furfangos nyomozók, akik némi munka után kiderítették, hogy a kereskedő valójában nem az özvegytől, hanem egy tolvajtól vette meg a gyémántot, így orvgazdaságért börtönbe csukták. A gyémántot viszont biztos helyre rejtette, és szabadulása után egy német grófnak adta el a követ, aki a feleségének ajándékozta. Mivel a grófné cseppet sem viszonozta férje gyengéd érzelmeit, szeretőjét segítette ki anyagi gondjaiból a tengerzöld csodával. A szerencsés férfiútól Otto Ernst német ékszerészhez került a kő, az ő közvetítésével pedig 1927-ben Londonba, ahol az angol királyi pár ezüstlakodalma alkalmából éppen az angol fővárosban tartózkodó indiai fejedelemnek ajánlotta fel megvételre. Az uralkodó persze azonnal felismerte, és boldogan visszavásárolta egykori kedvencét, a tengerzöld gyémántot.

Florenci, más néven "Toscana nagyhercege"

Ez egy 137 karátos, sárgás színű gyémánt, és Indiából származik. A legenda szerint sokáig Merész Károlynak, Burgundia hercegének gyűjteményét gazdagította, aki több csatában is viselte, míg 1476-ban Murtennél menekülés közben el nem veszítette. Mint ahogy az már az eddigi ékköveknél is bebizonyosodott, az egyszerű emberek csakúgy, mint a hatalmas uralkodók, valamiféle varázsos bűverőt tulajdonítottak nekik. A vesztett csata után egy svájci zsoldos találta meg, aki azonban pechére egy pohár bort sem kapott érte. Ezután sok tulajdonoshoz került egymás után, akiknek fogalmuk sem volt az értékéről. Milánó uralkodója és II. Gyula pápa után 1509-ben a Medicieknél kötött ki, egészen pontosan Toscana nagyhercegénél, ezért emlegetik ilyen néven is. Következő tulajdonosa I. Ferenc volt. Marie Antoinette osztrák főhercegnő éppúgy viselte XVI. Lajossal tartott esküvőjén, mint kivégzésekor. A francia forradalom alatt Robespierre-hez került, nála azonban nem sokáig maradhatott, mert hamarosan őt is kivégezték. Napóleontól a Florenci újra visszajutott a Habsburgokhoz (talán még Magyarországon is járt ez a páratlan drágakő). Miksa császár és Rudolf trónörökös következett a tulajdonosi sorban. A fiatal trónörökös a szeretőjének, Vetsera Máriának akarta ajándékozni, de a lány nem fogadta el, ezért Rudolf inkább anyjának, Erzsébetnek adta, aki a szerelmespár mayerlingi öngyilkossága után saját tragikus haláláig - 1898. szeptember 10-én Genfben leszúrta egy olasz anarchista - állandóan viselte. Tehát erről a gyémántról sem mondhatjuk el, hogy szerencséssé tette volna viselőit. Hát, még ha tudjuk az ezt követő eseményeket! Ferenc Ferdinánd trónörökös feleségének ugyanis nyakában volt az 1914-es merénylet napján. Az egyetlen érték, amit Zita királyné, IV. Károly hitvese a Monarchia felbomlását követő száműzetésbe magával vitt, a Florenci volt. Viszont anyagi gondjaik miatt el kellett adniuk. A kincs több ékszerésznél megfordult: az egyiküknél Faruk egyiptomi király nászajándékul szemelte ki. Az uralkodó 1952-es trónfosztása után Rómába vitte a követ, és 1955-ben egy New York-i szindikátusnak adta el. Az biztos, hogy a gyémánt visszakerült Európába, de nem tudni, jelenleg hol van.

Sancy gyémánt

Az 53,5 karátos kő szintén Merész Károlyé volt, akárcsak a Florenci: halála percéig magán viselte ezt a drága kincset. A csatatéren elhunyt nagyúrtól hullarablók kaparintották meg a követ, ami aztán egy aranyműveshez, majd a portugál régenshez került. Tőle vette meg a kő névadója, egy francia nemes, Nicholas Harlay de Sancy, aki VI. Henrik híve volt. Hogy királyának segítsen, többször elzálogosította az ékszert, egyik szolgája pedig tulajdonképpen az életét áldozta érte, ugyanis mielőtt a rablók megölték, lenyelte a gyémántot. 1604-ben I. Jakab angol király vette meg, akitől I. Károly örökölte. A francia forradalom alatt, 1792-ben nyoma veszett. Két évvel később előkerült, de a köztársaság elzálogosította, és eladta, hogy pénzt szerezzen az árából. A Sancy ezt követően Spanyolországba került. 1835-ben az orosz cár fővadásza vette meg, s egy év múlva jó haszonnal eladta Párizsban. Az 1867-es világkiállítás látványossága volt. 1868-ban egy bombay-i millomos szerezte meg, aki 1906-ban Lord William Waldorf Astornak adta el. A lord a menyének, Nancy Langhornnak ajándékozta, gyémántkoronába foglalva. A kő azóta is a dúsgazdag Astor család birtokában van.

1. Koh-i-noor gyémánt


Ez egy 106 karátos csoda, a világ legrégebben felfedezett gyémántja: időszámításunk előtt találták Indiában. A hiedelem szerint 1304 óta, amikor először elrabolták, szerencsétlenséget, romlást hoz tulajdonosaira. Réges-régen a mogulok kezébe került. 1739-ben Nadír perzsa sah leigázta a mogulokat: elfoglalta Delhi városát, megerősítette Mohamed sah hatalmát. De a gyémántot mindenáron meg akarta szerezni tőle. Mohamed egyik csalfa asszonya elárulta, hogy ura a turbánjában viseli, amit sosem vesz le. Nadír elutazásakor fényes ünnepséget rendezett. Búcsúzáskor megkérte Mohamedet, hogy örök barátságuk jeléül cseréljenek turbánt. Ő természetesen szíves-örömest, könnyű lélekkel megvált igazgyöngyökkel díszített fejedelmi fejdíszétől, Mohamed azonban a megdöbbenéstől szóhoz sem jutott. Nadír remegő kézzel bontogatta a turbánt: fonatainak végső csavarodásaiban (innen kapta a gyémánt a nevét) rálelt a kincsre. Ám neki is balszerencsét hozott: birodalma néhány év múlva összeomlott. A Koh-i-noor későbbi tulajdonosai is szerencsétlenül jártak: Suja sahot megfosztották hatalmától, menekülnie kellett. Runszit Szing, vagyis a lahori király udvarában élt, aki 1813-ban erőszakkal elvette tőle kincsét. 1851-ben az East India Company Viktória királynőnek ajándékozta az értékes gyémántot, aki - mivel hitt a legendában: miszerint a Koh-i-noor csak férfiaknak hoz szerencsétlenséget - végrendeletében kikötötte, hogy a gyémántot férfi uralkodó nem, csakis annak felesége örökölheti. Akaratát tiszteletben tartva a követ 1937-ben VI. György király feleségének koronájába foglalták.

2. Dél-Afrika csillaga

A 86 karátos gyémántot 1869-ben Dél-Afrikában, a Sandfontein farmon találta egy Schwarzboy nevű marhapásztor, amikor dühében gyökerestül kitépte azt a bokrot, amely megsebezte. Egy ideig talizmánként hordta, de elfogta a félelem, hogy szerencsétlenséget hoz számára, és elvitte a helyi varázslóhoz, akitől azonnal megvette egy Niekerk nevű kereskedő, teljes vagyonát felajánlva a kőért: természetesen pontosan tudta, hogy élete üzletét ütötte nyélbe. Lord Dudley némi csiszolás után már 25000 fontért vásárolta a követ, és elnevezte "Dél-Afrika csillagá"-nak. Dél-Afrikában, persze, ennek hatására azonnal kitört a gyémántláz. 1896-ban viszont az ékszer eltűnt, s csak három évvel később került elő. Kiderült, hogy Lord Dudley tolvaj unokaöccse ennyi ideig próbálkozott, hogy túladjon rajta, ám hiába, mert zsákmánya túl ismert volt ahhoz, hogy megvegyék. A tolvaj végül felajánlotta a lordnak, hogy 50000 dollárért visszavásárolhatja kincsét. Az arisztokrata beleegyezett, de természetesen azonnal riasztotta a rendőrséget, akik elfogták a "kedves" rokont és Dél-Afrika csillagát visszaadták Lord Dudley-nak. Jelenleg azonban nem tudni, hol van a gyémánt.