2010. január 16., szombat

Lekapták az utolsó tigriseket

Ritkán látott, a kipusztulás szélén álló nagymacska futott a WWF automata kamerájába: a szumátrai tigris és két kölyke 400 egyedre zsugorodott fajuk utolsó bástyáit jelenthetik a szigeten.


Jelenleg mindössze 400 szumátrai tigris él a vadonban, de életterük csökkenése és az orvvadászat kipusztulással fenyegeti őket. A filmen látható anyatigris territóriumán például jelenleg is óriási mértékű favágás folyik két nemzetközi papírgyártó vállalat és olajpálma-ültetvények megbízásából, valamint folyamatos az illegális fakitermelés is.

A szumátrai alfaj jelenlegi egyedszáma, vagyis a 400 tigris elegendő ahhoz, hogy fenntartsa az egészséges populációt - mondta az fn.hu-nak Balogh Alexandra, a WWF Magyarország sajtószóvivője. A probléma inkább az, hogy ez a szám igen gyorsan csökken. Minél kevesebb szumátrai tigris él a szigeten, annál alacsonyabb az ellenálló képességük is a külső hatásokkal szemben. Egy néhány tucat egyedből álló faj egy esetleges fertőzés vagy betegség következtében örökre eltűnhet a Föld színéről.

Tudomásunk szerint 1978-ban ezer szumátrai tigris élt szabadon a szigeten. Ez a szám mára 400-ra csökkent, tehát harminc év alatt csaknem 60 százalékos volt a pusztulási arány. Ha nem teszünk még nagyobb erőfeszítéseket, egy-két évtizeden belül nem lesz több szumátrai tigris a vadonban - figyelmeztet Balogh Alexandra.

Minél kevesebb a tigris, annál nehezebb a faj védelme, ám akkor sincs minden veszve, ha netán az utolsó nagymacska is eltűnne Szumátráról. Már most is körülbelül 300 tigris él a különböző állatkertekben, amelyeket megpróbálnak szaporítani, és a későbbiekben visszaengedni a vadonba. Ilyen program más fajoknál - például a pandánál - már működik.

Az ilyen úgynevezett ,,ex situ" védelmi intézkedések esetében, mint az állatkerti szaporítás, kulcsfontosságú a genetikai állomány változatosságának megőrzése. A beltenyésztettség ellen az állatkertek szorosan együttműködve törzskönyveket használnak. A legnagyobb veszély ezeknél a programoknál inkább az, hogy az állatok viselkedésének bizonyos elemeit tanulás útján szerzik a szülőktől.

Ha teljesen megszűnik a vadon élő populáció, a frissen kiengedett példányoknak maguknak kell ,,rájönniük" bizonyos ismeretekre a túlélés kapcsán. Ilyenkor is van esély a visszatelepítésre, de a cél sokkal inkább az, hogy idáig egyetlen faj se jusson el. Nagyon fontos azonban, hogy a szumátrai tigrisek megmentésének csak az egyik - bár kétségtelenül az egyik legfontosabb - lépése a faj szaporítása és visszaengedése.

Az élőhelyek csökkenése és az orvvadászat komoly problémát jelent, a tigris hosszú távú fennmaradásának kulcsa ezek megszüntetése. Ezért természetvédők párhuzamosan dolgoznak az erődirtások és az orvvadászatok csökkentése, a megfelelő törvények meghozatala és betartatása érdekében.

Forrás: Link