Florenci, más néven "Toscana nagyhercege"

Ez egy 137 karátos, sárgás színű gyémánt, és Indiából származik. A legenda szerint sokáig Merész Károlynak, Burgundia hercegének gyűjteményét gazdagította, aki több csatában is viselte, míg 1476-ban Murtennél menekülés közben el nem veszítette. Mint ahogy az már az eddigi ékköveknél is bebizonyosodott, az egyszerű emberek csakúgy, mint a hatalmas uralkodók, valamiféle varázsos bűverőt tulajdonítottak nekik. A vesztett csata után egy svájci zsoldos találta meg, aki azonban pechére egy pohár bort sem kapott érte. Ezután sok tulajdonoshoz került egymás után, akiknek fogalmuk sem volt az értékéről. Milánó uralkodója és II. Gyula pápa után 1509-ben a Medicieknél kötött ki, egészen pontosan Toscana nagyhercegénél, ezért emlegetik ilyen néven is. Következő tulajdonosa I. Ferenc volt. Marie Antoinette osztrák főhercegnő éppúgy viselte XVI. Lajossal tartott esküvőjén, mint kivégzésekor. A francia forradalom alatt Robespierre-hez került, nála azonban nem sokáig maradhatott, mert hamarosan őt is kivégezték. Napóleontól a Florenci újra visszajutott a Habsburgokhoz (talán még Magyarországon is járt ez a páratlan drágakő). Miksa császár és Rudolf trónörökös következett a tulajdonosi sorban. A fiatal trónörökös a szeretőjének, Vetsera Máriának akarta ajándékozni, de a lány nem fogadta el, ezért Rudolf inkább anyjának, Erzsébetnek adta, aki a szerelmespár mayerlingi öngyilkossága után saját tragikus haláláig - 1898. szeptember 10-én Genfben leszúrta egy olasz anarchista - állandóan viselte. Tehát erről a gyémántról sem mondhatjuk el, hogy szerencséssé tette volna viselőit. Hát, még ha tudjuk az ezt követő eseményeket! Ferenc Ferdinánd trónörökös feleségének ugyanis nyakában volt az 1914-es merénylet napján. Az egyetlen érték, amit Zita királyné, IV. Károly hitvese a Monarchia felbomlását követő száműzetésbe magával vitt, a Florenci volt. Viszont anyagi gondjaik miatt el kellett adniuk. A kincs több ékszerésznél megfordult: az egyiküknél Faruk egyiptomi király nászajándékul szemelte ki. Az uralkodó 1952-es trónfosztása után Rómába vitte a követ, és 1955-ben egy New York-i szindikátusnak adta el. Az biztos, hogy a gyémánt visszakerült Európába, de nem tudni, jelenleg hol van.

Sancy gyémánt

Az 53,5 karátos kő szintén Merész Károlyé volt, akárcsak a Florenci: halála percéig magán viselte ezt a drága kincset. A csatatéren elhunyt nagyúrtól hullarablók kaparintották meg a követ, ami aztán egy aranyműveshez, majd a portugál régenshez került. Tőle vette meg a kő névadója, egy francia nemes, Nicholas Harlay de Sancy, aki VI. Henrik híve volt. Hogy királyának segítsen, többször elzálogosította az ékszert, egyik szolgája pedig tulajdonképpen az életét áldozta érte, ugyanis mielőtt a rablók megölték, lenyelte a gyémántot. 1604-ben I. Jakab angol király vette meg, akitől I. Károly örökölte. A francia forradalom alatt, 1792-ben nyoma veszett. Két évvel később előkerült, de a köztársaság elzálogosította, és eladta, hogy pénzt szerezzen az árából. A Sancy ezt követően Spanyolországba került. 1835-ben az orosz cár fővadásza vette meg, s egy év múlva jó haszonnal eladta Párizsban. Az 1867-es világkiállítás látványossága volt. 1868-ban egy bombay-i millomos szerezte meg, aki 1906-ban Lord William Waldorf Astornak adta el. A lord a menyének, Nancy Langhornnak ajándékozta, gyémántkoronába foglalva. A kő azóta is a dúsgazdag Astor család birtokában van.