A gyémánt útja Európába

Mint azt a bányák elhelyezkedéséből is láthatjuk, a gyémántnak nem Európa az őshazája. De vajon hogyan és mikor jutott el idáig? A gyémántot már az ősi görögök is ismerték, az első említése Hésziódosztól ered a Kr. előtti 7. századból. Érdekes módon ő a vas egyik változatának tartotta ezt a drágakövet keménysége miatt. Rómában a Kr. előtti 2. század körül bukkanhatott fel, elsőként az idősebb Plinius említette egyik művében, ő ír róla először a világ legkeményebb köveként, amelyet semmilyen más anyaggal nem lehet vágni és megkarcolni. Az ókorban szinte minden egyes darab Indiából származott, és több ezer kilométeres kereskedelmi utakon került az akkor ismert civilizált világ minden tájára.

A gyémántok a 13. századtól kezdtek felbukkanni Európában, főként koronaékszerek részeként. A 16. századtól aztán egyre nagyobb méretű és tökéletesebb megmunkálású darabok tűntek fel, ez egyben a megmunkálás technikájának tökéletesítését jelentette. Korábban főként apró, nem túl szabályos gyöngyökként foglalták ékszerbe a köveket, mivel így nem volt feltűnő a nem tökéletes mértani formájuk.

IX. Lajos francia király (1214-70) törvényben mondta ki, hogy a királyi háznak elsődleges birtoklási joga van a gyémántra, ettől kezdődően lett Franciaországban a koronaékszerek része a ritka drágakő.

A korai időkben a gyémánt megmunkálása általában csak a külső, idegen rétegek lefejtését jelentette, nem igazán merték a követ darabolni és nagyobb mértékben csiszolni, részben törékenysége miatt. Állítólag ez a szokás egy ősi indiai eredetű tabunak is tulajdonítható, amely megtiltotta a gyémántok alakjának megváltoztatását.

Ez idővel feledésbe merült, így kialakulhattak a tradicionális európai gyémántcsiszoló központok. Elsőként az 1330-as években Velencében alakult gyémántcsiszoló céh, majd Párizsban és a németalföldi Brugge (ma Belgium) városában jelentek meg az egyre tökéletesebb módszereket használó mesterek. 1465-ból és Brugge-ből származik az első olyan könyv, amely a csiszolási módokat és a leggyakoribb mértani formákat mutatta be a gyakorló tanoncok és mesterek számára.

Ékszerként a leggyakoribb felhasználási formája az eljegyzésekre készült gyűrű volt a legelőkelőbb származásúak, illetve királyi családok körében, később pedig kizárólag a koronaékszerek legértékesebb és legbecsesebb darabjaivá váltak.

A Föld leghíresebb gyémántjainak története rendkívül misztikus és az értékük miatt sokszor krimibe illő volt. Ha kíváncsi vagy, honnan származnak, melyek ezek, és hol vannak ma ezek a felbecsülhetetlen értékű kincsek, akkor tarts velünk a jövő héten is, és megtudhatod!