A drágakövek királynője: a gyémánt

A gyémánt a természet egyik csodája, tiszta kristályos szén, amely a Föld mélyében keletkezett évmilliókkal ezelőtt. Az emberek kb. 4000 évvel ezelőtt fedezték fel Indiában, azóta is a legkeményebb természetes anyagként ismert, az örökkévalóság szimbóluma. De nem csak az örökkévalóságé! Az idők során és kultúránként rengeteg fogalom társult a nevéhez. Szimbóluma volt például a villámnak, a sebezhetetlenségnek, valamint varázserőt és gyógyító képességet egyaránt tulajdonítottak neki. És hogy ez minek volt köszönhető? Valószínűleg ritkaságának éppúgy, mint rendkívüli keménységének.

A gyémánt ógörög neve adamas, a legtöbb európai nyelvben ez él tovább különféle változatokban: pl. latin: adimantem, angol: diamond, francia/német: diamant.

nyers, megmunkálatlan gyémánt

Lássuk először is, hogy mi is pontosan a gyémánt!

A gyémánt a tiszta szén kristályosodott formája. Tetraéderes formában a szénatomok a legerősebb kémiai kötésben kapcsolódnak egymáshoz. Hogy gyémánt jöjjön létre, legalább 55000 atm. nyomás és 1400 °C szükséges. Ezek a feltételek bizonyos esetekben a földkéreg alatt 100-200 km mélységben alakulhatnak ki, ami ideális környezet a gyémánt születéséhez.

A földön a legkeményebb ismert természetes anyag a gyémánt. Csiszolás révén jön létre ez a drágakő, amely képes a befogadott fény csaknem 100%-át visszatükrözni. A teljesen tiszta gyémánt a fény teljes színskáláját tükrözi vissza, ezzel szemben a színes gyémánt elnyeli a színskála egyik tartományát, és ez határozza meg a színét. Ha a kristályrácsba fém vagy egyéb atomok épülnek be, akkor alakul ki a színes gyémánt. Bizonyos gyémántok a nagy energiájú UV-sugarakat elnyelik, és látható fényként adják vissza, akár a fényforrás megszűnése után. Ezek a fluoreszkáló gyémántok.

Kémiai értelemben véve a gyémánt a legegyszerűbb minden drágakő között. Bármennyire is nehezen hihető, tulajdonképpen ugyanaz az anyag, amely koromként borítja egy üveggömb belsejét egy gyertya elégetése után, vagy az, amelyet ceruzák belében használnak (grafit). A gyémánt ezektől kristályos alakjában különbözik, és ebből erednek azok a kívánatos tulajdonságai, amelyek olyan nagy értékűvé teszik: például keménysége, amelytől felülmúlhatatlanul tartós, ragyogó és tüzes lesz.

Bár a gyémánt a legkeményebb természetes anyag, mégis kicsorbulhat, vagy eltörhet, ha keményen ütnek rá bizonyos szögekből, és ha a karimát - a gyémánt kerületét alkotó élt - túlságosan vékonyra csiszolják. Viszont képtelenség megkarcolni.

A fehér, vagyis színtelen gyémántok a legismertebbek, de a gyémánt a szivárvány minden színében előfordul. Ha a szín szokatlanul szembeötlő, a drágakövet fantázia- vagy mesterfantázia-gyémántnak nevezik.