Mi az az "ökörnyál"?

„Sovány kóró zörög a szélben
és int a búcsuzó ökörnyál.”
(Kosztolányi Dezső)

„ökörnyál kötött ki újra már szigorú
bokrainkon,”
(Radnóti Miklós)

Mint az idézetekből is látható, az ökörnyál költőinket is foglalkoztatta. Főként ősszel tapasztalható, hogy a legkülönbözőbb fajú pókok (legjellemzőbb a farkaspókokra – Lycosa spp.) kicsinyeiben fölerősödik a hajlam, hogy kiemelkedő tárgyakra vagy növényekre kapaszkodjanak fel. Ezek csúcsán hosszú fonalakat bocsátanak ki szövőmirigyeikből a szélbe.

E fonalak vitorlaként működnek: a szél belekap a szálakba és – ahogy hosszabbodik a fonál és erősödik a húzóerő – velük együtt fölkapja a pókokat. Ez a módszer hatékonyan segíti a pókok terjedését (amelyek zöme a túlnépesedés miatt elpusztulna, ha helyben maradna). Sok pók a fonalai segítségével több ezer méter magasra is emelkedhet a légkörben, és igen messzire juthat.

A fűszálakhoz, bokrokhoz és más növényekhez tapadó, általunk látható ökörnyálhoz, azaz pókfonalakhoz az esetek többségében már nem tartozik pók: azok már valahol másutt járnak – ha élnek még.

(Forrás: www.geographic.hu)