afgán lány

A világ leghíresebb zöld szempárja .:.

1985-ben járta be a világot a National Geographic Magazin és Steve McCurry fotóriporter talán legismertebb képe, az akkor még ismeretlen afgán lányról. Olyan zöld szempár néz ránk a képről, amelyet ha egyszer látunk soha többé nem felejtjük. Kitörölhetetlen az akkor alig tizenhárom éves lány szomorúságot, elkeseredettséget, ugyanakkor mérhetetlen elszántságot kifejező tekintete.

A kép elkészültekor a fotós sem gondolta, hogy az afgán, sőt minden háború által sújtott nép sorsának szimbólumát alkotta meg.

De honnan ennyi félelem és düh egy ilyen fiatal lányban? A kérdésre a válasz hazája, Afganisztán háborúkkal sújtott történetében rejlik. Az ország a történelem során sosem volt egységes, sem földrajzi, sem pedig etnikai értelemben. Ez a széttagoltság pedig folyamatos háborúskodásnak volt okozója. Ezt tetézte, hogy stratégiailag fontos ponton fekszik, így külföldi nagyhatalmak acsarkodásának is szenvedő alanya volt a 18-19. század folyamán. Afganisztán függetlenségét csupán 1919-ben nyilvánították ki.

Az 1950-es években az ország a Szovjetunióval került közelebbi kapcsolatba. Ez végül azt eredményezte, hogy amikor az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt kommunista tagjai között ellentét alakult ki, a szovjetek úgy gondolták nekik kell rendet tenniük. A szovjet seregek 1978-ban vonultak be az országba és egészen 1989 februárjáig ott is maradtak. A háború mérlege egymillió afgán halott és ötmillió menekült.

Az egymillió halott között pedig ott voltak a képen szereplő lány, Sharbat Gula szülei is. Ő mindössze hatéves volt, mikor szovjet bombák megölték édesanyját és édesapját. A bombázások elől Sharbat nagyanyjával és testvéreivel Pakisztánban menekült, és ott, a Nasir Bagh menekülttáborban találkozott Steve McCurry-vel valamint a National Geographic Magazin stábjával. A többi már történelem. Elkészültek a fotók és mint a menekülthullámok jelképei, bejárták az egész világot.

A háború elől menekülő többmillió afgán lakos Pakisztánba, Iránba és a világ többi részére került, különböző menekülttáborokba. Az élet azonban a táborokban sem volt könnyű. "A vidéki embereknek, mint Sharbat, nehéz egy olyan szűk környezetben élniük, mint a menekült táborok, - magyarázta a forgatócsoportnak fordító pakisztáni újságíró, Rahimullah Yusufzai. "Ott nincs magánélet. A többi ember irgalmából élsz. Sőt mi több, más országok politikusainak kegyelméből élsz." A szovjetek tehát 1989-ben elhagyták ugyan az országot, de az afgán nép megpróbáltatásai ezzel még korántsem értek véget. Még a megszállás alatt az Egyesült Államok kormánya titokban támogatta kormányellenes mudzsahedek kiképzését és felszerelését. A szovjetek kivonulása után azonban Amerikát már nem érdekelte annyira az ország, hogy segítsen azt újjáépíteni. A szovjetek utáni Afganisztánt káosz és korrupció jellemezte, majd 2000 végére az ország szinte teljes mértékben a tálibok uralma alá került.

Aztán következett 2001. szeptember 11-e. A terrortámadás után George W. Bush minden erőszak bölcsőjeként jelölte meg az országot és az Egyesült Államok hadjáratot indított a terrorista szervezet kiképzőtáborainak elpusztítására. A harcok azóta is tartanak. Afganisztán a világ legveszélyesebb háborús övezetévé vált, ahol naponta halnak meg emberek különféle ideológiák nevében.

Nyomozás Sharbat után

Az afgán kislányról készült kép nem csak a közönségre volt nagy hatással. Alkotóját sem hagyta nyugodni Sharbat Gula sorsa. Steve McCurry mindenáron meg akarta találni egykori modelljét. Sok kutatás és nehézség után végül 2002. januárjában talált rá.

A fotósnak azonban nem volt könnyű dolga. McCurry már 2002 előtt is többször visszatért Afganisztánba, hátha a lány nyomára bukkan. Egyszer még olyan hírt is kapott, hogy Sharbat már nem él. Ennek ellenére nem adta fel. Utolsó lehetőségként a Nasir Bagh menekülttábor felszámolása előtt visszatért Pakisztánba és ekkor mellészegődött a szerencse. Megtudta, hogy a titokzatos zöld szemű lány addigra már férjhez ment és családjával együtt visszatért Afganisztánba.

"A tudomány igazolta első reakciómat. Mikor először láttam, tudtam, hogy ő az." - nyilatkozta később Steve McCurry, aki annyi idő elteltével újra lefényképezhette az azóta már nővé és anyává vált afgán lányt. "100 százalékig biztos voltam benne, hogy Sharbat Gula nem lehet már, csak az én afgán lányom, akit tizenhét éve keresek. Ugyanolyan igézőek és mégis rémültek a szemei, mint akkor voltak."


A szempár ugyanaz, csak a benne lévő gyűlölet lett még több


Ahhoz azonban, hogy bebizonyosodjék tényleg ő az a tizenhét évvel ezelőtti kislány, nem volt elég Steve megérzése. Az igazoláshoz többbféle technikát is bevetettek, például az FBI arcfelismerő módszerét és az íriszazonosító programot. A szem írisze ugyanis legalább olyan egyedi sajátosságokkal bír minden egyes ember esetében, mint az ujjlenyomat. Ez a vizsgálat volt végül az, amely minden kétséget kizáróan bebizonyította: Sharbat Gula az, akit McCurry tizenhét éve, a pakisztáni menekülttáborban lefotózott.

Amikor ismét rátaláltak Sharbat már 28, 29, de az is lehet, hogy 30 éves volt, ezt még ő maga sem tudja pontosan. Nem sokkal a híres fénykép elkészülte után ment férjhez. Amikor hazájában a harcok nyugvó ponton voltak, férjével, Rahmat Gullal visszatértek Afganisztánba és azóta is ott élnek. Négy leánygyermekük született, azonban az egyiküket még csecsemőkorában elveszítették.

Sharbat és családja csak 2002-ben szembesült azzal, hogy a róla készült képek milyen híresek lettek. Sharbat hosszas unszolásra - és természetesen csak férje beleegyezése után - még azt is megengedte a Magazin stábjának, hogy a teljes testét eltakaró burkája nélkül fényképezzék le. Így 2002-ben ismét címlapra kerülhetett a világ leghíresebb zöld szempárja.