A terror napja: 2001. szeptember 11. – 2. rész
Kövessük végig, óráról órára a nyolc évvel ezelőtti eseményeket! Halljuk meg a túlélők és szemtanúk szavait, és azt, hogy mit mondanak utólag a repülőtéri illetve Pentagon-alkalmazottak!


A merénylet
A 11-es járat a 93. és a 99. emelet közé eső részen vágódik a World Trade Center északi tornyába. A több, mint 75 ezer liter kerozin lángra lobban. Az égő áradat lezúdul az épület egyik liftaknáján, és robbanást okoz a 77. és a 22. emeleten, valamint a nyugati oldali hallban. A 92. emelettől felfelé az épület mindhárom lépcsőháza járhatatlanná válik.

8 óra 51 perc. Ahogy az American Airlines Dullesból felszállt 77-es járata West Virginia és Ohio határához közelít, a harmadik terroristacsoport is akcióba lép. A géprablók zsebkést rántva megrohamozzák a pilótafülkét. A gép felett Hani Hanjour szaúdi pilóta veszi át az irányítást, aki 1996 óta járt amerikai repülőiskolákba. 3 perccel később Hanjour letér a géppel az eredeti, Los Angelesbe vezető útvonalról. Délnek fordul, majd vissza, keletnek – Washington D.C. felé.


Rome, New York állam, az északkeleti légvédelmi szektor főparancsnokságának hadműveleti terme. Riasztanak két F-15-ös vadászgépet, hogy fogják el a 11-es járatot, amely azonban ekkorra már becsapódott az északi toronyba. A Szövetségi Légügyi Hatóságnak segítségre volt szüksége, de nem tudták megmondani, hol van az elrabolt gép.

Osama bin Laden egy – John Millernek, az ABC egykori riporterének adott – 1998-as interjúban: „Nem teszünk különbséget civilek és katonák között. Számunkra valamennyien célpontnak számítanak..." „Egy sötét napot látok az Egyesült Államok jövőjében. Egy olyan napot, mellyel az Egyesült Államok örökre megváltozik. Egy egész sereg Ramzi Yousef özönli majd el az önök országát, hogy véres merényleteket kövessenek el.”

A New York-i mentők, rendőrök és tűzoltók már a helyszínen vannak, illetve több százan tartanak arrafelé. Az északi toronyban több, mint 1300-an a becsapódási pont feletti szinteken rekedtek. Egy ilyen magasságban kitört, ennyi üzemanyag által táplált tüzet szinte lehetetlen kioltani.

8 óra 57 perc. Egy tűzoltóparancsnok utasítja az első létráskocsi személyzetét, hogy menjen fel a C lépcsőházban a 93. emeletig, és jelentse a helyzetet. Minden tűzoltó csaknem 45 kg súlyú felszerelést cipel. A 86. emeleten Louis Lesce pályaválasztási tanácsadó és mások a kikötői hatóság egyik irodájában keresnek menedéket. A szobát csípős füst tölti meg, ezért kitörnek egy ablakot. Azonnal süvíteni kezd befelé a szél, a robbanásból származó apró, tüzes fémszilánkok pedig az épületet megkerülve berepülnek az ablakon, és tűkként szúródnak az emberekbe.

New Jersey égboltján, a 175-ös járat fedélzetén Peter Hanson szoftver-értékesítő más utasokkal együtt a gép hátsó részében kuporog. Peter felhívja édesapját, és leírja neki a helyzetet:
– Egy stewardest leszúrtak, a gép pedig imbolyogva repül. Az utasok közül többen hánynak. – Peter azt mondja: – Szerintem Chicagóba vagy hasonló helyre akarnak menni, és neki akarnak repülni egy épületnek. Ne aggódj, apa: ha így történik, gyors halálunk lesz.

Steve Emerson terrorizmus szakértő, a világ legnagyobb – iszlám ügyekre szakosodott – hírszerző szervezetének projektvezetője: „Azzal tisztában voltam, hogy az általunk ismert szélsőséges iszlám csoportok szoros kapcsolatban állnak egymással, de azt nem sejtettem, hogy ezek a mi országunkban is jelen vannak."

9 óra 01 perc. A New York-iak sorra hívják szeretteiket a szörnyű hírekkel:
– Nem tudom, beértél-e vagy még otthon vagy, de ott is hagytam üzenetet. Robbanás történt, legalábbis én robbanást hallottam a World Trade Center északi tornyában...
– A torony ég, lángok nyaldossák. Döbbenetes látvány, mindenki áll az utcán és bámul. Elképesztő...
– Helló, most értem vissza. Robbanás történt a World Trade Centerben! Most próbálják kiüríteni. Mndenki siet kifelé. Később beszélünk, szia!


A városi segélyhívó rendszert elárasztják a telefonhívások. A válasz: „A Manhattan déli részén előállt vészhelyzet miatt nem tudjuk fogadni hívását.”

A még sértetlen déli toronyban dolgozó alkalmazottak irodáikból figyelik az északi toronyban kibontakozó tragédiát. Közülük ketten, Ed Nichols és Ling Young lemennek a 78. emeleti, emberekkel telezsúfolt előtérbe. Ott közlik velük, hogy térjenek vissza az irodájukba. Azt mondják, hogy a vészhelyzet az északi toronyra korlátozódik, ezért vissza kell menniük dolgozni. Stanley Praimnath banktisztviselő és kollégái lifttel lemennek 81. emeleti irodájukból a hallba. Ott egy őr megnyugtatja őket, hogy biztonsággal visszatérhetnek irodájukba. A csapat visszaszáll a liftbe, ám Praimnath habozik: – Gyerünk Stan – mondják a többiek – csak nem félsz feljönni?

A terrorizmus árnyékában A világ soha nem fogja elfelejteni 2001. szeptember 11-ét – a napot, amely mindörökre megváltoztatta a történelmet és Amerika helyét a világ országai között. A támadás óta valóságos információáradat zúdul a közvéleményre, ami alaposan megnehezíti a tisztánlátást a tragikus nap eseményeivel és a mögötte álló jelenségekkel kapcsolatban. Ráadásul a feltáró folyamatnak még közel sincs vége, és bár a terroristatámadást vizsgáló bizottság már jó ideje közzétette jelentését, még most, négy év elteltével is alig telik el úgy nap, hogy ne látna napvilágot egy-egy új, eddig ismeretlen részlete a szeptember 11-i tragédiának. A National Geographic A terrorizmus árnyékában sorozat keretében vetített dokumentumfilmje mindezeket szem előtt tartva mutatja be az eseményeket.

Boston. A város légiirányító központjában a légiforgalmi-irányítók egy Mohamed Atta által az utasokhoz intézett figyelmeztetést vizsgálnak. (Atta gépe, a 11-es járat már belevágódott a World Trade Centerbe.):
– Még meg kell erősíttetnem a lentiekkel, de amennyire a szalagon hallottam, a fickó mintha azt mondta volna, hogy „elraboltunk néhány gépet.” Nem tudom, hogy csak az akcentusa miatt volt-e, vagy tényleg több gép van, de mindjárt megerősíttetem a dolgot.

A 175-ös járatot elrabló Marwan al Shehhi New Jersey északi részének külvárosai felett repül. A gépet a World Trade Center felé kormányozza.

9 óra 02 perc. A légiirányítók nyomon követik, amint a gép megdöbbentően alacsonyra süllyed:

– Tudjátok, ki az?
– Nem, egyszerűen fogalmunk sincs. Csak most vettük észre.
– Ó, Istenem!
– Most robban fel!

18 perccel az első becsapódás után a másik toronyba is becsapódik egy újabb, szintén utasszállítónak látszó repülőgép. Az épület valósággal felrobban. Az utcán mindenki menekül. Most már nyilvánvaló, hogy olyan horderejű terrorcselekmény történt, amelyet pillanatnyilag még föl sem lehet fogni.

Sarasota, Florida. 9 óra 05 perc. Bush elnök épp egy másodikos osztály óráját látogatja meg a Booker Általános Iskolában. A Fehér Ház személyzeti főnöke, Andrew Card belép az osztályterembe, és az elnök fülébe súgja: – Újabb repülőgép csapódott be, a másik toronyba. Az országot támadás érte. A szeptember 11-ei eseményeket vizsgáló bizottság jelentése szerint Bush további 5–7 percig az osztályteremben marad, míg a gyerekek befejezik olvasási feladatukat. Ezután visszatér egy őrzött terembe, ahol tanácsadói röviden tájékoztatják a helyzetről.