A korallzátonyok közel 20%-a elpusztult

A növekvő szén-dioxid-kibocsátás miatt a gyors ütemben savasodó tengervíz a korallzátonyok mintegy ötödét már elpusztította. A folyamat nem állt meg.


A korallzátonyokat apró korallpolipok építik föl, kalciumkarbonát, azaz mészkő kiválasztásával. A zátonyok, amelyek a Föld leggazdagabb tengeri biomjainak alapját képezik, rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra. Megóvásuk nem csak a biodiverzitás megőrzése miatt fontos. A zátonyok védik a partokat a nyílt tengeri hullámbetörésektől, gazdasági hasznuk is van, és körülbelül félmilliárd ember megélhetése közvetlenül függ tőlük.
Az eredményeket az ENSZ 14. Klímakonferenciáján mutatta be a korallzátony-figyelő világhálózat (GCRMN), amely szerint a képződmények pusztulása világszerte tapasztalható. A hálózat munkájában résztvevő Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) elnöke, Julia Marton-Lefevre szerint az elmúlt húsz évben elpusztult a korallzátonyok 19%-a, és ha a szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi mértékben folytatódik, akkor a következő néhány évtizedben a ma még élő zátonyok nagy része is el fog tűnni.

A jelenség mögött egyértelműen a CO2-kibocsátás áll. A légkörbe kerülő szén-dioxid legnagyobb részét, mintegy harmadát az óceánok nyelik el. Az egyre szénsavasabbá váló vízben azonban növekszik a kalciumkarbonát vízoldhatósága, amelynek hatására szétmállik a korallmészkő, a telepeket létrehozó és karbantartó apró állatkák pedig elpusztulnak. A korallzátonyok teljes pusztulását csak a széndioxid-kibocsátás abszolút minimumra való leszállításával lehet csak elkerülni – jelentette ki Marton-Lefevre. A korábbi előrejelzéseknél mintegy tízszer gyorsabb ütemben savasodó tengervíz már nem csak a koralltelepeket, hanem más mészképző élőlényeket, pl. a csigákat, kagylókat is veszélyezteti.