A korallzátonyok közel 20%-a elpusztult

A növekvő szén-dioxid-kibocsátás miatt a gyors ütemben savasodó tengervíz a korallzátonyok mintegy ötödét már elpusztította. A folyamat nem állt meg.


A korallzátonyokat apró korallpolipok építik föl, kalciumkarbonát, azaz mészkő kiválasztásával. A zátonyok, amelyek a Föld leggazdagabb tengeri biomjainak alapját képezik, rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra. Megóvásuk nem csak a biodiverzitás megőrzése miatt fontos. A zátonyok védik a partokat a nyílt tengeri hullámbetörésektől, gazdasági hasznuk is van, és körülbelül félmilliárd ember megélhetése közvetlenül függ tőlük.
Az eredményeket az ENSZ 14. Klímakonferenciáján mutatta be a korallzátony-figyelő világhálózat (GCRMN), amely szerint a képződmények pusztulása világszerte tapasztalható. A hálózat munkájában résztvevő Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) elnöke, Julia Marton-Lefevre szerint az elmúlt húsz évben elpusztult a korallzátonyok 19%-a, és ha a szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi mértékben folytatódik, akkor a következő néhány évtizedben a ma még élő zátonyok nagy része is el fog tűnni.

A jelenség mögött egyértelműen a CO2-kibocsátás áll. A légkörbe kerülő szén-dioxid legnagyobb részét, mintegy harmadát az óceánok nyelik el. Az egyre szénsavasabbá váló vízben azonban növekszik a kalciumkarbonát vízoldhatósága, amelynek hatására szétmállik a korallmészkő, a telepeket létrehozó és karbantartó apró állatkák pedig elpusztulnak. A korallzátonyok teljes pusztulását csak a széndioxid-kibocsátás abszolút minimumra való leszállításával lehet csak elkerülni – jelentette ki Marton-Lefevre. A korábbi előrejelzéseknél mintegy tízszer gyorsabb ütemben savasodó tengervíz már nem csak a koralltelepeket, hanem más mészképző élőlényeket, pl. a csigákat, kagylókat is veszélyezteti.

Kihalás fenyegeti a gepárdokat is

A gepárdok válhatnak a legújabb kihalási hullám következő áldozatává az ENSZ szerint. Afrikában tízezernél kevesebb felnőtt példány él, míg Ázsiában nem több, mint ötven. A világszervezet legújabb listáján huszonegy veszélyeztetett faj szerepel.

Az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) szerint a gepárd súlyosan veszélyeztetett, és fokozott védelmet igényel. A leggyorsabb szárazföldi állatnak egyre csökken az élőhelye, és túl sokat vadásznak le belőle. Szükség volna arra, hogy a nagymacskát fogságban tenyésszék, mivel a populáció mérete az egykor voltnak már csak a tíz százaléka.

Összesen huszonegy fajnak volna szüksége nagyobb védelemre. Köztük van a kúposfejű delfin, a nyugat-afrikai lamantin, a heringcápa, az afrikai vadkutya és az egyiptomi keselyű. Az ENSZ arra kéri a kormányokat, hogy állítsák helyre ezen állatok élőhelyeit, tisztítsák meg vándorlási útvonalaikat és hozzanak további intézkedéséket is. A listát az UNEP kezeli. A szervezet szerint a gepárdok lakta országok 80 százalékában fokozott védelemre volna szükség.

A kimutatás szerint 18 országban már kihalt a gepárd, és Afrikában is tízezernél kevesebb felnőtt példány él, míg Ázsiában nem több, mint ötven. Afrikai vadkutyából nyolcezer van, az emberrel és az új betegségekkel való küzdelem miatt.

Ezek a fajok szinte kipusztultak Közép- és Nyugat-Afrikából. A delfinféléknek a negyede néz szembe a kihalás veszélyével.