A Titanicnak magyar utasai is voltak. A tragédiát túlélte Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a hajón utazó magyar kivándorlók azonban nem mindannyian maradtak életben. Megmenekült például a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, de a tengerbe fulladt Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária.

A Titanic segítségére siető hajó – a brit Carpathia – hajóorvosa magyar volt: dr. Lengyel Árpád, aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott. Az orvos sírja a budapesti Kerepesi Temetőben van.

Vacsora dekoráció,és vacsora utáni programok

Vacsora

Egy luxushajón nagy igényt kell fordítani a vacsorai asztal díszeíre és a tisztaságára.A hajón csak francia empire stílusú kerek asztalokat hozattak be.(Kivéve az íróasztalok)
A Titanicon az minden egyes asztalt gyönyörű friss virág és gyümölcskosár díszített.Keményített hófehér szalvéták és abroszok minden asztalon szépen sorban kirakva.A pincérek gyönyörű ezüsttálakon szolgálták fel az ételt. Az elegáns tányérokon kívül az elsőosztályú éttermek felszereléséhez tartozott 1500 darab pezsgőspohár,400 darab spárgafogó csipesz, 100 darab szőlővágó olló,1000 darab újjöblítő tál,és 300 darab diótörő is.

Vacsora utáni programok

Vacsora után az első osztály utasai a következő programok között választhattak:mehettek táncolni kivéve vasárnap mert akkor tilos volt. Vagy mehettek (a férfiak) a dohányzóba politikáról beszélgetni a hölgyek ezalatta társalgókba vonultak vissza vagy ha valakinek ebből is elege lett akkor visszamehetett a kabinjába pihenni.

A másod osztály utasai vacsora után vagy visszamentek a kabinjukba vagy pedig a fedélzeten sétáltak de csak kevesen sétáltak általában mert a vacsorának 8-kor volt vége és akkor már nagyon hideg szokott lenni.

Az első osztály utasai ugyanazok közül választhattak mint a másodosztály utasai.

Az utazás adatai
1912. április 10.
Déli 12 óra: A hajó kifut a southamptoni kikötőből. Hajszál híján összeütközik a New York nevű amerikai óceánjáróval.
Este 7 óra: Cherbourg-ban utasokat vesz föl.
Este 9 óra: Elhagyja Cherbourg-t, az írországi Queenstown (ma: Cobh) felé.

1912. április 11.
Délután 12.30: Horgonyt vet Queenstownban, utasokat (főként kivándorlókat) és postát vesz fel. A személyzet egy tagja, egy fűtő dezertál.
Délután 2 óra: Kifut Queenstownból New York felé, 1316 utassal és 891 fő személyzettel.

1912. április 14.
A Caronia jeget jelez az északi szélesség 42°,nyugati hosszúság 49-51° területen.
Du. 1 óra 42 perc: A Baltic jeget jelent az északi szélesség 41° 51', nyugati hosszúság 49° 52' területen.
1 óra 45 perc: az Amerika jégjelentése: északi szélesség 41° 27', nyugati hosszúság 50° 8'.
Este 7 óra: a hőmérséklet 43° (F), vagyis 6,1 °C.
7 óra 30 perc: a hőmérséklet 39° (F), vagyis 3,8 °C.
7 óra 30 perc: a Californian jeget jelent az északi szélesség 42° 3'-nél.
9 óra (este): a hőmérséklet 33° (F), alig fagypont alatt.
9 óra 30 perc (este): Lightoller második tiszt figyelmezteti a hajóácsot és a gépházat, ügyeljenek a friss víztartalékra, nehogy befagyjanak a tartályok, az árbockosarat jégügyeletre utasítja.
9 óra 40 perc: a Mesaba jeget jelent az északi szélesség 42°-41° 25', nyugati hosszúság 49°-50° 30' területen.
10 óra este: a hőmérséklet 32° (F).
10 óra 30 perc: a tengervíz hőmérséklete 3I°-ra süllyedt, fagypont alá.
11 óra (este): a Californian jégveszélyt jelez, de megszakad az adás, mielőtt pontos helymeghatározást adna.
11 óra 40 perc (este): a hajó összeütközik a jégheggyel, az északi szélesség 41° 46', nyugati hosszúság 50° 14'-nél.

1912. április 15.
12 óra 5 perc: kiadják a parancsot, hogy tegyék szabaddá a mentőcsónakokat és sorakoztassák fel az utasokat és a teljes személyzetet.
12 óra 15 perc: az első segélykérő rádiójelzések.
12 óra 45 perc: fellövik az első rakétát.
12 óra 45 perc: leeresztik az első, a 7-es számú mentőcsónakot.
1 óra 40 perc: fellövik az utolsó rakétát.
2 óra 5 perc: leeresztik az utolsó csónakot (D összecsukható mentőcsónak).
2 óra 10 perc: az utolsó rádiójelzés.
2 óra 18 perc: kialszik az elektromos világítás.
2 óra 20 perc: a hajó elsüllyed.
3 óra 30 perc: a csónakok észlelik a Carpathia rakétáit.
4 óra 10 perc: a Carpathia felveszi az első mentőcsónakot (a 2-est).
8 óra 30 perc: beérkezik az utolsó mentőcsónak (a 12-es).
8 óra 50 perc: a Carpathia 705 túlélővel elindul New York felé.

A First Class utasa

Egy jezsuita szerzetes Titanic-fotói

A legénységgel együtt több mint 1500 ember veszett oda a – már a katasztrófát megelőzően legendává váló – Titanic első s egyben utolsó útján. A túlélők száma mindössze 800 volt. Közülük Browne atya kétszeresen is szerencsésnek mondhatta magát a tragédiát illetően. A hajóutat megszakítva, a hajóról készült, mára dokumentumértékű fotói is megmenekültek, egy csapásra világhírűvé téve őt.

Az ír Frank Browne-t gyermekkorában nem sok jóval kényeztette el az élet. Édesanyja az ő születésekor halt meg, édesapja pedig tizenévesen hagyta árván őt és hét testvérét. A legfiatalabb fiút a queenstowni püspök nagybácsi, Robert Browne vette oltalmába. Az ő oldalán sorra ismerte meg a földrész országa-
it és népeit, s tőle kapta 17 évesen a későbbi életében oly meghatározó fényképezőgépet is. Queenstown (a mai Cobh) városa pedig kínálta a fotótémát: kikötőjéből indultak az egyre hatalmasabb méretű óceánjárók Amerikába. A dokkokban mindennapos vendég volt Frank Browne, s a nagybácsi jóvoltából még a hajók gépházába is lejutott. Noha ekkor már – a jezsuita rend tagjaként – a teológiára járt, a hajóknak is nagy szerelmese volt és maradt élete végéig. A két nagy queenstowni hajótársaság, a Cunard és a White Star kikötőben várakozó óceánjáróit kívül-belül dokumentálta.
A nagy meglepetés 1912-ben érte: a püspök jegyet váltott unokaöccsének a világ akkori legnagyobb hajójának,
a Titanicnak első útjára. Hogy pontosak legyünk, az angliai Southamptonból Amerikába induló járatnak a Cherbourg érintésével Queenstownig tartó szakaszára. Igaz, ott az első osztályon egy egész lakosztály várt rá.
Frank Browne a londoni Waterloo pályaudvarról indított különvonattal, a Titanic Speciallal érkezett a kikötőbe. A Titanicon aztán összeismerkedett egy amerikai házaspárral, s ez meghívta és fizette volna útját a tengerentúlra is. A sors iróniája (avagy szerencséje?), hogy a szigorú nagybácsi táviratilag hazarendelte pártfogoltját, s ilyenformán annak Queenstownban el kellett hagynia a

	A Waterloo-pályaudvar a Titanic Speciallal		A Titanicra váró tömeg a queenstowni rakparton
	Az alkalmi árusok sem maradhattak el a hajóról		Beszállás a világ legnagyobb hajójába
	Mentőcsónak és mellény gyakorlat		Ők túlélték a katasztrófát
	Luxushajóhoz tornaterem is jár. A Titanicon vállalkozásban működtette egy tornaedző, a korra jellemző technikával		Egy nappali a Titanic első osztályán. Browne ezt a képet elsőre nem tartotta elég élesnek

hajót. Browne a mindössze kétnapos hajóútján sem volt tétlen: a Titanic szerkezetét és felépítését immáron működése közben fotózta, s a személyzet meg az utasközönség sem maradhatott le a képekről. A tragédia után Browne fotói bejárták a világot, s a jezsuita egyszerre híres fotóssá vált. Noha a Titanicról készített fotói valójában ifjúkori zsengéi, azok egyszersmind pótolhatatlan dokumentumok. Közülük néhányat ő maga ítélt rossznak, s csak a tragédia bekövetkeztével nagyította ki őket.
A későbbi években Browne atya bejárta Földünk távolabbi zugait is, így Dél-Afrikát, Ausztráliában pedig éveket töltött el az első világháborúban szerzett tüdőbetegségét kúrálva. Fényképezőgépe soha nem maradt el tőle, s képei egyre kíválóbbak lettek, technikailag és művészileg egyaránt. Dolgozott az ír kormánynak, az anglikán egyháznak és a British Museumnak. Folyóiratok versengtek képeiért. Szerencséje is volt: a Kodak gyár élete végéig ellátta ingyenfilmmel. Díjak és kitüntetések követték egymást. Az Ír Nemzeti Fotószalon alelnöke volt a második világháború kitöréséig.
Noha Browne világszerte ismert Titanic-felvételeivel napjainkig több könyvet is illusztráltak, a szerzetes 42 ezer felvételének negatívjait 1985-ben találta meg egy másik jezsuita szerzetes, Eddie O’Donell atya, mégpedig a rend levéltárának pincéjében. A kincseket őrző ládikában volt egy Titanic-album is. Abba még Browne atya ragasztotta be felvételeit a Titanicról és annak ikertestvéréről, az Olympicról. A képeket saját maga látta el kézírásos képaláírásokkal és széljegyzetekkel. A képek java része ismeretlen, publikálatlan volt.
Az Élet és Tudományban közölt felvételek a szerzetes 1997-ben megjelent posztumusz fényképalbumából valók. (Ezt magyar nyelven most az Eri Kiadó tette közzé. – A szerk.)

Michele Albert

A kulcs, ami megmenthette volna a Titanicot

Hamarosan kalapács alá kerül egy aprócska kulcs Angliában, amelynek nagyon fontos szerepe lehetett volna a híres óceánjáró sorsában. Az ugyanis a hajóárboc őrszemei által használt távcső dobozát nyitotta.

A Daily Telegraph-ban megjelent beszámoló szerint lehetségesnek tűnik, hogy a Titanic katasztrófáját és 1522 ember halálát az okozta, hogy a kulcs korábbi tulajdonosát, David Blair másodtisztet az utolsó percben rúgták ki a személyzetből, és ő azt elfelejtette továbbadni utódjának.

A New Yorkba tartó utazás során ugyanis a 37 éves Blair lett volna a hajó másodtisztje, ám a White Star Line cég Southamptonba érve eltávolította őt pozíciójából, és helyére Henry Wilde-ot, az Olympic korábbi tisztjét állították, mondván: egy hasonló méretű hajón nagyobb tapasztalatra van szükség. Blair később a kulcsot lányára hagyta, aki azt az 1980-as években a Nemzetközi Tengerésszövetségnek adta.

A kulcs hiányában az őrszemeknek saját szemükre kellett hagyatkozni, így csak az utolsó pillanatban vették észre a jéghegyet, amikor már késő volt. Egyikük, Fred Fleet túlélte a katasztrófát, és később a hivatalos vizsgálóbizottságnak azt nyilatkozta, hogy ha lett volna távcsövük, hamarabb meglátták volna a jéghegyet, és lett volna idejük cselekedni.

A kulcs létére és annak fontosságára csak nemrég derült fény, amikor a Henry Aldridge and Sons aukciósház bemutatta. A cég tulajdonosa, Alan Aldridge szerint "ez lehet a legfontosabb, Titanic-kal kapcsolatos tárgy, és szeptember 22-én akár 70 ezer fontot (26 millió forintot) is érhet majd". A mostani aukción elárverezik azt a képeslapot is, amelyet az eset után Blair a testvérének írt, és amelyen csalódottságának adott hangot.

Egyesek szerint azonban mindez csak spekuláció: lehetséges ugyanis, hogy a kulcs nem a távcső dobozát, hanem az árboc telefonját nyitotta volna. Ha azonban így volt, akár ez is létfontosságú lehetett volna a hajó megmentésében.

(Múlt-kor)

Azonosították a Titanic legfiatalabb áldozatát

Mégsem egy finn kisfiú, hanem a 19 hónapos korában odaveszett angol Sidney Leslie Goodwin a Titanic legfiatalabb megtalált áldozata - állítják kanadai tudósok 95 évvel a tengerjáró katasztrófája után.

"A tudomány már csak ilyen" - nyilatkozott a BBC-nek Ryan Parr, a kanadai Ontario állambeli Lakehead egyetem kutatócsoportjának vezetője. Korábban ugyanis azt mutatták ki, hogy a halifaxi temetőben az "ismeretlen kisfiú" emlékére állított sírkő alatt Eino Panula, egy 13 hónapos finn fiúcska holtteste fekszik.

A holttestet 1912 áprilisában, a Titanic tragédiája után hat nappal halászták ki az óceánból. További 152 áldozattal együtt temették el. 2001-ben aztán az egyetem kutatói engedélyt kaptak a maradványok vizsgálatára. A fogazatból és a csontokból DNS-mintát vettek, majd az utaslista és az azonosított áldozatok listája alapján arra jutottak, hogy négy gyermek jöhet szóba. A vizsgálat szerint a DNS leginkább a finn áldozat családjától kapott mintákkal illett össze, így 2002-ben hivatalos temetést rendeztek, amelyen a rokonok is részt vettek.

"Volt azonban néhány nyugtalanító részlet az ügyben" - mondta Parr. A jelek arra utaltak, hogy a fogazat talán inkább egy két év körüli kisgyermeké lehet, a DNS-vizsgálati technika pedig időközben tovább finomodott és végül kiderült, hogy a minták és a Panula-család örökítő anyaga mégsem egyezik. Ráadásul előkerült egy fél pár gyerekcipő is, amely a levéltári források alapján a kisfún volt, a lábbeliről pedig sikerült kimutatni, hogy Nagy-Britanniában készült.

Így került a képbe az angol áldozat, a 19 hónapos korában meghalt Sidney Leslie Goodwin. A kutatók meg is találták a kisfiú egyik Amerikában élő anyai ági rokonát és a tőle vett DNS-minta mindenben egyezett Sidney DNS-ével. "A legújabb eljárásokkal sokkal biztosabb eredményre jutottunk, így most már nincs kétségünk az áldozat kilétével kapcsolatban" - mondta a kutatásvezető a The Daily Mail című brit napilap honlapján megjelent beszámoló szerint.

A Titanic első útján, 1912. április 14-én éjjel süllyedt el. 1503 ember veszett oda és csak 705 túlélője maradt a katasztrófának. Közülük már csak ketten vannak életben, a 96 éves Barbara Dainton a dél-angliai Truróból, és a 95 éves southamptoni Millvina Dean.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

A leletek története

A Titanic roncsainak és az ott található leletek feltárására irányuló kutatások az RMS Titanic Inc, a Francia Oceanográfiai Intézet és a moszkvai székhelyű P.P. Sirsov Oceanográfiai Intézet közös erőfeszítései révén jöhettek létre. Ezen expedíciók 1987, 1993, 1994, 1996, 2000, és 2004 nyarán zajlottak a Titanic roncsainál, melyek New Yorktól 963 mérföldnyire északkeletre, az újfundlandi partvonaltól pedig 453 mérföldnyire délkeletre találhatók.

A kutatások során Nautilus és MIR típusú tengeralattjárókat használtak, ezek olyan robotkarokkal vannak felszerelve, melyek képesek kikaparni, megfogni és begyűjteni a leleteket, melyeket vagy gyűjtőkosarakba vagy, emelőkosarakba helyeznek el. Mindegyik tengeralattjáró háromfős személyzettel működik - a pilóta és az első tiszt mellett helyet kap egy megfigyelő is a fedélzeten -, őket csupán egy harminc centiméter vastag műanyagból készült ablak választja el a tenger mélyétől. Mindkét típus felszerelésének része egy olyan távirányítású jármű, melyet harmincméteres kábel köt össze a tengeralattjáróval, amit arra használnak, hogy a roncs belsejében készítsen felvételeket. A merülés a Titanic roncsához több, mint két és fél órát vesz igénybe. Ott a kutatók tizenkét-tizenöt órát töltenek el, majd következik a felemelkedés két órás művelete.

Minden egyes felhozott leletdarabnak át kell esnie egy konzerváló eljáráson. A szakemberek ezen nagyon szigorúan betartandó, óvatosan elvégzett eljárás során eltávolítják a leletekről a rozsdát és a sót. A folyamat egy azonnali stabilizáló művelettel veszi kezdetét abban a pillanatban, ahogy a leletet levegő éri. Miután a vízből kiveszik, azonnal megtisztítják egy puha ecset segítségével, majd egy vízzel töltött tartályba helyezik. Onnan a konzerváló laboratóriumba kerül, ahol a darab felszínén elhelyezkedő szennyező sóréteget távolítják el áztatással. A fémtárgyakat egy sómentesítő fűrdőben helyezik el, itt esnek át az elektrolízisen, mely folyamat során eltávolítják felszínükről a negatív ionokat és a sókat. Ezzel az eljárással sómentesítik a papírból, bőrből és fából készült darabokat is. Az ilyen anyagból készült tárgyakat más kémiai eljárásokkal is kezelik, melyek a rozsdát és a különböző szerves organizmusokat, gombákat távolítják el azokról. A fából és bőrből készült darabokat ezután szárítják, és vízbázisú viaszt fecskendeznek beléjük, mellyel azokat a hajszálrepedéseket töltik fel, amit előtte víz és üledék töltött ki. A papírleleteket fagyasztással szárítják, majd penészmentesítő eljárással kezelik. Ezen a ponton fejeződik be a konzerválási eljárás. Ezután a leleteket olyan környezetben állítják ki, ahol a követelmény a szabályozott hőmérséklet és a páratartalom, és napfény sem juthat be.

Titanic az álmok hajója

Tervek:

A hajó terveit Thomas Andrews készítette a White Star Line megbízásából. Az építés 1909. március 31-én kezdődött, és két évig tartott.

Méret:

A Titanic 1912-ben a valaha épült legnagyobb hajónak számított, emellett az emberi kéz által valaha épített legnagyobb mozgó tárgy címével is büszkélkedhetett.

Hossz:

269 méter (majdnem négy háztömbnyi hosszú)

Szélesség:

28 méter

Magasság:

tizenegy emelet

Súly:

46 328 tonna

Sebesség:

42-45 km/h

Teherbírás:

maximálisan 3547 utast volt képes szállítani a hajó

Mentőcsónakok:

14 nagy csónak, 2 kisebb csónak és négy összecsukható mentőcsónak (összkapacitás: 1178 ember)

Gépészet:

A Titanicot három, egyenként 98 tonna súlyú hajócsavar hajtotta. Négy kéménye volt, melyből három a kazánok füstjének elvezetésére szolgált. A negyediket a hajó egyensúlyának megőrzése és a hajó látványosabbá tételének érdekében szerelték fel.

Hajótest:

A hajót kétezer darab, mintegy két és fél centiméter vastag acéllemezből állították össze. Ehhez hárommillió szegecset használtak fel. A hajótest súlya mintegy huszonhat tonna volt.

Főlépcső:

A főlépcső korlátja XIV Lajos stílusában épült, tölgyfaborítása volt és kovácsoltvas és üveg kombinációjából készült kupola fedte.

Belső tér:

A belső kivitelezés munkálatai tíz hónapot vettek igénybe. XIV Lajos, reneszánsz, György-korabeli (18-19 század), németalföldi, valamint Anna királynő-korszakának stílusában épült.